|
A hét elsõ napján kora hajnalban kimentek a sírhoz, s magukkal vitték az elõkészített illatszereket is. Úgy találták, hogy a kõ el volt a sírtól hengerítve.
Bementek, de az Úr Jézus testét nem találták. Még fel sem ocsúdtak meglepetésükbõl, már két férfi jelent meg mellettük, ragyogó ruhában. Ijedtükben a földre szegezõdött a tekintetük. De azok így szóltak hozzájuk:
"Miért keresitek az élõt a halottak között? Nincs itt, feltámadt. Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek, amikor még Galileában járt: Az Emberfiának - mondta - a bûnösök kezébe kell kerülnie, fölfeszítik, de harmadnap feltámad."
Erre eszükbe jutottak e szavai. A sírtól visszatérve mindent hírül adtak a tizenegynek és a többieknek.
Lukács evangéliuma 24,1-9
Jézus így szólt a tanítványokhoz:
"Ezeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak."
Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat, s így folytatta:
"Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halálból. Nevében megtérést és bûnbocsánatot kell hirdetni minden népnek Jeruzsálemtõl kezdve. Ti tanúi vagytok ezeknek. Én meg kiárasztom rátok Atyám ígéretét. Maradjatok a városban, míg fel nem öltitek a magasságból való erõt."
Ezután kivezette õket Betánia közelébe, és kezét kitárva megáldotta õket. Áldás közben megvált tõlük, és fölemelkedett az égbe. Leborulva imádták, aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. Mindig a templomban voltak, és dicsõítették az Istent.
Lukács evangéliuma 24,44-53
Mennybemenetel - Jézus Krisztus megdicsõülésének utolsó földi állomása, amikor negyven nappal föltámadása után az Olajfák hegyérõl tanítványai szeme láttára a maga isteni erejével fölment az Atyához.
Igazolta elõttünk is, hogy a földi élet a mennyei dicsõségbe vezet. Arról beszél, hogy a mennyei szentélybe lépett be mint örök fõpap, és ott közbenjár értünk.
Az Isten jobbján ülés sem a világtól való távollétét jelzi, hanem azt, hogy tevékenyen részt vesz az Atyának a világ fölötti uralmában. Ugyanakkor ez a megdicsõült Krisztus nem más, mint az, akit keresztre feszítettek, de emberségét már áthatja a Fiú dicsõsége, és az emberek számára is megszerezte a mennyek országát. Nem úgy nyitotta meg azt, mintha már elõbb létezett volna, hanem úgy, hogy az üdvösség õbenne alakult ki, és az emberek az õ fiúi dicsõségében részesednek. A mennybejutás azt jelenti, hogy Krisztus tagjaiként elnyerjük az örök életet, ami elsõsorban neki jár ki fiúsága és érdemei alapján.
|
